A főépület leírása
Mágocs 1722-ben került a Károlyi-uradalomhoz, nagykárolyi gróf Károlyi Sándor (1669-1743) főispán, kuruc generális rendületlen birtokgyarapításának jóvoltából. Mágocs időrendben a 71. volt az ekkor Csongrád, Csanád és Békés megyében vásárolt, tehát az örökölteken kívüli birtokai között. A terület ekkor teljesen puszta volt – ekként ábrázolja az 1784. évi első katonai felmérés szelvénye is – melyen a Feketehalom és a Posahalom között csörgedező vízfolyás (Mágocs ér) partján látható állatitató gémeskutak mutatják, hogy a területet ekkor még rideg állattartásra használhatták.
Az 1850-es években a mágocsi uradalom, Károlyi Alajos (1825-1889) gróf birtokaként már országos hírű mintagazdaság volt, melyről a következőket jegyezték fel: „…Épületek dolgában az uradalom szintén igen sokat tett, ámbár még mindig van tenni valója, s évről-évre halad. Épületei csinosak czélszerűek, s az aránylag az alföldi építkezés nehézségeivel nem is drágák. Kitűnő a fegyelem és ízlés elhelyezésükben, s úgy hisszük, hogy hazánkban alig találunk egyhamar birtokot, melyen oly csinos majorokat és oly szép elrendezést látnánk, mint itt…” A telepítésében szabályos geometriát követő – Lajos Szállás, Kis Ujváros Major, Lajos Tanya, Szoltantér Major, Szendrei Major stb. – valóban figyelemre méltó együttesét ábrázolja az 1861-66. közötti második katonai felmérés szelvénye. Puszta Mágocs területén, a Mágocs ér közelében az uradalmi központ – Mágocs – egészíti ki az új majoregyüttest. Épületei, területének változatos használata az ábrázolásról jól leolvasható. A fasorokkal kísért, egyenes utak közül az Orosházára vezető mentén található meg a kastély mai főbejárata, szemközt a téglány alaprajzú nagy magtár épületével. Ezt a fiatal Ybl Miklós (1814-1891) pesti építész tervei alapján építették fel, s ma is látható. Az említett főbejárattól induló íves kocsiutak a központ különböző épületeit tárják fel. Kelet és nyugat felől egy-egy udvar köré szerveződő gazdasági épületcsoport látható, ezek körül zöldség- és gyümölcsöskertekkel. Közöttük – az utak végpontjában, súlyponti helyen – kisebb téglány alaprajzú épület látható. Távolabb délre egy nagyobb, öt ún. vadászcsillaggal tagolt fácánoskertet (Fasanerie) ábrázol a térkép. Az 1884. évi harmadik katonai felmérés ugyanezeket az épületeket ábrázolja. A bejárat közelében a térkép új templomot mutat. A szép neoromán stílusú, egyhajós, egytornyos templomot 1883. november 4-én Szent Alajos tiszteletére szentelték fel. Az oltár alapjában elhelyezett írás többek között ezt rögzíti: „Ezen római katolikus keresztény egyház épült nagyméltóságú nagykárolyi Gróf Károlyi Alajos Ő Excellentiájának, monarchiánk londoni nagykövetének, az aranygyapjas rend vitézének, Ő császári és apostoli király Felsége valóságos belső titkos tanácsosa és kamarásának stb. stb. rendeletéből és költségén, Urunk a Megváltó Jézus Krisztus születése után 1883-ik esztendőben, Ő Felsége I. Ferenc József apostoli királyunk uralkodásának 35-ik évében, a fentnevezett gróf uradalmában, Csongrádmegye Mágocs községében.” A legszembetűnőbb változás a kastélyparkon látható, a térképszelvény itt egységes területű, kanyargós útrendszerrel feltárt tájképi kertet jelöl, melynek határait észak és nyugat felől a Lajos Szállásra vezető régi utak, dél felől az orosházi út adta, kelet felől, az egyre fejlődő és kiépülő Mágocs településtől pedig egy árok választotta el. A II. és III. katonai felmérésen ábrázolt, a kert súlypontjában álló kisebb épület biztonsággal azonosítható azzal, a kápolnával kialakított rezidenciális házzal, amely Károlyi Alajos javainak 1889.évi hagyatéki összeírásában szerepel: „…angolkertben, téglafalú, zsindelyfedelű, egyemeletes, 28,5 méter hosszú, 13,4 méter széles, 8,5 méter magas; 17 szobát, 2 kamrát, 1 pinczét, 1 padlást magában foglaló kastélyépület 8000 frt. értékben…” A mágocsi uradalmat Károlyi Alajos leánya, Károlyi Zsófia (1875-1942) grófnő örökölte, akit 1896-ban a család legifjabb ágából származó, gróf Károlyi Imre (1873-1943) vett feleségül. A kastély kerti teraszának latin nyelvű felirata – „Aedificaverunt emericus comes Károlyi de Nagykároly uxorque eius Sophia Nata Cssa Károlyi de Nagykároly A. D. MDCCCXCVII.” (Építtették nagykárolyi gróf Károlyi Imre és felesége nagykárolyi Károlyi Zsófia grófnő 1897-ben) – arra enged következtetni, hogy a kastély építése e főrangú frigynek, s annak következménye, hogy Károlyiék a nagymágocsi birtokon telepedtek le. A kastély eredeti tervrajzai, építészeti és építési dokumentációi lappangnak, így közvetlen forrásokból nem tudható ki volt a kastély tervezője. Az emlékezet hagyománya ellentmondásos, melyből csak az derül ki, hogy a kastélyt külföldi – osztrák vagy német – építész tervezte, akit a kastély építésének 40. évfordulójára rendezett ünnepségre, 1937-ben meghívtak. A felépült kastély jellegzetes historizáló barokk stílusa tervezőjének külföldi származását, a történeti stílusokban való jártasságát – iskolázottságát jól tükrözi. A kastély befejezése és berendezése, a belsőépítészeti munkák elhúzódását igazolja a könyvtár kandallójának fa felső része. Ennek (és valószínűleg a hall faragott Károlyi-címerének készítője Damjanovics László budapesti műbútor asztalos, aki munkájába belevéste a dátumot is: 1902. április 24. A korábbi, XIX. századi rezidenciális ház felhasználásával kiépített új kastély és környezete elkészült állapotának eddig két hiteles ábrázolásos forrása ismert. Az első Mágocs 1882. évi kataszteri térképének 1910. évben tapasztalt változásaival kiegészített ábrázolása. Eszerint az új kastélyt a korábbi helyén, falainak felhasználásával, a meglévő angolkert és épületegyüttes súlypontjában építették fel. A magtárral szemben, az orosházi út mellett nyíló főbejáratot megtartották, a kapusházat viszont kibővítették. A kastélyhoz vezető kanyargós utakat szintén megtartották, de a kert használatát egységesítették és területét rendezték. Ennek érdekében lebontották a kastély közelében, attól keletre fekvő gazdasági udvart határoló XIX. század eleji épületcsoportot és késobbi haszonkertjeit, s helyette a nyugati oldalon új kocsiszín és parádés-lóistálló épült. A nyugati oldal régi épületeit szintén lebontották az új kastély közeléből, s helyette új kiszolgáló épület készült. A kert nyugati részén a régi gyümölcsöst megtartották, keleti sarkába négy üvegház épült. A kanyargó ívben vezetett utak rendszerét jórészt szintén megtartották, ugyanakkor a park keleti peremen egy kis halastavat létesítettek újonnan. A kastélyépület korabeli, 1902 és 1910 közötti kialakításáról – a már említett – Klösz György fotósorozat tájékoztat. A páratlanul értékes, 12 felvétel révén a főépület külső megjelenése, valamint a tulajdonosi lakosztály és nagyvonalú társasági terei részleteiben ismerhetők meg. Az egyemeletes kastély nyitott, U-alakú díszudvarával fordul az érkező felé. A külső oszlopfolyosóval kísért, széles oldalszárnyak uralják a tömeget. A főbejárat a manzárdtetővel kiemelt, címerrel díszített, kiskülésű középrizatlit axisában nyílik, elé fedett kocsifelhajtó vezet. Belépve egy szűk keresztfolyosó után az épület központját adó, két szintet átfogó, galériás kialakítású, tágas hallba jutunk. Ez a földszinti hall-tér a historizáló kastélyok funkcionális szempontból legkorszerűbb térkompozíciós megoldása, mely az 1890-es évektől több helyen feltűnt (l. pl. Pest, Múzeum utcai Károlyi-palota, 1881; Tóalmás, 1894-96; Nagykároly 1894-96; Diósszentpál, 1904; Babapuszta, 1906-07 stb.) szerte az országban. A hall a korabeli kastélyenetriőrök olyan forgalomvezető, -elosztó szerepű tere volt, amely térszervező erejével lehetővé tette a központos térsorolás (l. pl. a XVIII-XIX. századi villakompozíciókat) lineárissá tételét kéttraktusos elrendezésben. Ezzel, pedig a kapcsolódó közösségi vagy lakóterek additív sorolásának és kötetlenebb alakításának megvalósíthatóságát biztosította nagyobb épületlépték esetén is. A piano nobile földszintre helyezésével összefüggésben pedig a közösségi tércsoport reprezentatív feltárását, jó kertkapcsolatát eredményezte. A nagymágocsi kastély belső térrendszere mindennek legszebb, legkifejezőbb hazai példája. A csarnok – ahogyan itt nevezték – a mindennapi „kastélyélet” fóruma is volt, a belső személyzet (inasok, szobalányok) tagjai például minden reggel itt gyülekeztek, s a főkomornyiktól itt kapták meg a napi beosztásukat. Az emeletre vezető fa lépcsővel és galériával megjelenő, az innen bevilágított hall súlyos berendezését beépített faburkolat és egy monumentális kandalló egészíti ki. Az épület tengelyében a közösségi tércsoport első terme, a nagyszalon nyílt. Egy teraszon keresztül közvetlen kijárattal bírt a kert felé is. A kastély haránttengelyében enfilade-térfűzéssel nyíltak egymásba a két traktusban elhelyezett nappali termek. Nyugat felé az első a biliárdszoba volt, majd Károlyi Imre dolgozószobája következett a kert felé egy nyitott terasszal bővítve. A dolgozóból nyílt a könyvtárterem beépített fa berendezéssel és kandallóval. Mellette, pedig a biliárdszobából nyílt az ebédlő. A nagyszalon berendezésének stílusát az arany-fehér-zöld színekben komponált neoempire stílus határozta meg. Az ülőbútorok csoportjai a falikárpittal harmonikus egységet (ún. ensemble) alkottak. Károlyi Imre nappali (biliárd, dolgozó, könyvtár) szobáiban, szinte a nagyszalon kontrasztjaként, a faragott fa mennyezet- és falburkolatok, a beépített bútorok és a súlyos bőr ülőgarnitúrák domináltak.
A nagyszalontól keletre nyíló termeket a tulajdonosi lakosztály foglalta el. Ez egy nappali szobával (kisszalon) nyílt meg, majd az épület sarkán a hálószoba kapott helyet. A hálószobát az emeleti gyermekszobákkal egy belső csigalépcső kötötte közvetlenül össze. A lakosztály a földszinti folyosóról kis előtérrel nyílt, innen a garderobe (ruhatár) és a fürdőszoba – sarkában nyílt a closette-fülke – volt megközelíthető. Mindkettő közvetlen átjárással a hálószoba felől is elérhető volt. A Károlyi-lakosztály fürdőszobájáról és a hozzá alkóvval kapcsolódó öltözőszobáról (toilette) fennmaradt fénykép nagy művelődéstörténeti jelentőséggel bír. A fürdőszoba fal- és padlóburkolatai korszerű és nemes anyagokból (üvegcsempe, márvány) készültek el, berendezése lakályos volt. A fürdőkád megemelt peremű, medenceszerű kialakítása, hangsúlyos elhelyezése nagyvonalú, a konzolos és kettős mosdó korszerű és elegáns volt, s mindez a korszak fürdőszoba-kultúrájának igen szép és minőségi példája lehetett. A kastélyból a már említett tágas teraszokon keresztül lehetett kijutni a kertbe. Itt egy széles, lejtős gyepfelület emelte ki a tömör megfogalmazású, mozgalmas és zárt homlokzatot. A középső terasz előtt kör alaprajzú virágágyás pompázott egynyári kiültetésekkel. A homlokzatkompozíciót három, manzárdtetővel lefedett rizalit határozza meg. A középrizalit hangsúlyát – az udvarhoz hasonlóan – címeres attika-felépítmény biztosítja. Itt az emeleti ablakok felett fekvő ellipszisablakok láthatók. A nyíláskeretezések és más homlokzatdíszek formarészletei finom plasztikával tagolják a homlokzatot. A kastélyban először gázvilágítást alkalmaztak, és csak az 1910-es években készítettek gőzgéppel működő saját áramfejlesztőt, melyet a kastélyon kívül, külön épületben helyeztek el és 110 V egyenáramot termeltek vele egészen a falu villamosításáig. A kastély első átalakítása 1910-ben történt meg, amikor az emeleti gyermekszobák egyikét kápolnává alakították át. Ezzel kapcsolatban Szilágyi László lelkész a következőket jegyezte fel: „A Kastélyi szt. Kereszt felmagasztalásáról nevezett márvány Kápolna építtetése 1910. VIII. 5. – Méltóságos Gróf Károlyi Imre úr és nemeslelkű neje Gróf Károlyi Zsófia grófnő, néhai Tibor nevű elsőszülött gyermekük Kedves emlékét megörökítendők, elhatározták, hogy a kastély első emeletén, azon termet, melyben kedves gyermekük utoljára halva feküdt és felravatalozva volt, kápolnává alakíttatják… Külföldi művészmesterek serényen munkálkodva ez év júliusára elkészítették a díszes Kápolnát, melynek alapzata és oldal falai tiszta fehér és fekete márványból, a mennyezet díszített stuccó-ból készült … Tibor kisgróf életnagyságú élethű szobra carrarai márványból ülo helyzetben angyalnak mintázva… pápai privilégium alapján a házi Kápolna, mely a szt. Kereszt felmagasztaltatására dedikáltatott, nyilvános Kápolnának declaráltatott, melyben a grófi család tagjai és mindenkori vendégei minden vasár és ünnepnap eleget tehetnek e helyen is szt. mise hallgatási kötelezettségeiknek…” 1910 után épülhetett fel a kastély északnyugati sarkán a – dolgozóhoz és a könyvtárhoz kapcsolódó – nyolcszögletű télikert, melynek közepére vízmedence került; fölötte az emelt előtt teraszt alakítottak ki. A XX. század első felének legjelentősebb változása a kastélyparkot érintette. A kastélyban a fűtés korszerűsítés mellett, csak kisebb átrendezések történhettek, amikor a Károlyi fiúk, Ferenc (1900-), Viktor (1902-1973) és Gyula (1907-1942) felnőttek és saját családot alapítottak, illetve mikortól a család a kastélyt csak a nyári szezonban, illetve az őszi nagyvadászatok alkalmával lakta.
Kertelemek
Képek
Térkép
Adatlap