31023

L'Huillier-Coburg kastély és kertje

Borsod-Abaúj-Zemplén

Edelény

3780

Borsodi u. 7.

36709026856

ismeretlen

0.0

16.0

20.739958801900000000

48.291747095700000000

Az épületegyüttest a Bódva folyó és a Holt Bódva folyó által körülölelt kis szigetre építették. A folyó jelenlétét belekomponálták a park rendszerébe is. A folyón átvezető hídról egyenes út vezet a kastélyhoz, az út baloldalán XVIII. századi kis barokk sírkápolna áll. A kastélyhoz jelenleg 15 hektár park tartozik. A gróf galánthai Esterházy István 1763-1764 között Franz Anton Dvorzaczkyval készíttetett birtokfelmérése során készült rajzok tanúsága szerint a kastély nagyszabású park- és épületkomplexum gyújtópontjában állt. Az együttes része volt többek között egy lovaglóiskola, udvarok, udvari kút, hintó- és kocsiszínek, lóistállók, fa és széntartók, gyümölcskamrák, pincelejárók, sütőház, mészárszék, sörház, jégverem, kertész és majorosi lakások, fogda és foglárszoba, fürdőház, halastavak, díszbarlang valamint többek között citrusfélékkel és babérfákkal teleültetett üvegházak. A kertet gyümölcsfasorok, gazdag, táblás rendszerű virágos felületek és labirintusok gazdagították. A hazai kastélyállományból méretei folytán is kiemelkedő cour d'honneur-ös épület egyéni megjelenésével is különös figyelmet érdemel. Alaprajzi rendszere a nagyterem kiemelésével, annak az egész létesítmény centrumába állításával, illetve homlokzati kiképzése francia hatást mutat. Különleges megoldásnak számít az U alakú épület park felé fordítása és az íves gazdasági épületeknek összekötő tagok útján a főépülethez való hozzáépítése, és ezáltal kettős díszudvar létrehozása. Nagyméretű, címeres, könnyed vonalvezetésű kovácsoltvas kapun jutunk be a földszintes melléképületekkel körbevett előudvarba. Ide néz az U alaprajzú épület hengeres saroktornyokkal közrefogott középső szárnya. Előudvara zárt, néhány fát és nyírt sövényt találunk benne. Az épület mögötti területen, a hajdani parkban jelenleg a város sportpályái sorakoznak. A park egykori létesítményei közül ma már csak egy kisméretű, félköríves szentéllyel záródó, barokk kápolna áll. Jelenlegi területe 16,9 ha.

rendkívül értékes

A kastélyt és birtokot először L'Huillier felesége, Santa Croce Mária Magdolna bárónő, majd leányuk, gróf ghimesi és gácsi Forgách Ferencné sz. L'Huillier Mária Terézia örökölte. Az ő gyermeküket, Forgách Ludmillát, mint gróf cserneki Dessewffy Ferencnét Mária Terézia királynő 1756-ban fiúsította és részére örökösödési jogot adományozott. Férje 1757-ben bekövetkezett halála után feleségül ment gróf galánthai Esterházy Istvánhoz. Esterházy birtoklása idején jelentős átalakítások történtek a kastélyon. Forgách Ludmilla fia, az ifjabb Dessewffy Ferenc utód nélkül halt meg 1820-ban Edelényben. A kastély és uradalom ekkor a kincstárra szállt, majd a birtokot Szász-Coburg-Gothai Ferdinánd György herceg vette meg. 1816-ban feleségül vette Koháry Mária Antóniát, akinek apja, Koháry Antal kezében összpontosult a teljes Koháry-vagyon. A birtokot Ferdinánd György herceg 1831-es keltezésű végrendeletében hitbizománnyá alakította át. Ő maga 1851-ben bekövetkezett haláláig volt birtokosa a hitbizománynak. Örököse, legidősebb fia, Ferdinánd lemondott minden ausztriai és magyarországi jogáról, miután feleségül vette a portugál királynőt, és ezáltal koronaherceggé vált. A hercegi család 1910-től nagyszabású átépítési munkálatokba kezdett. Az egykor hatalmas, 250 000 kataszteri hold kiterjedésű Koháry- és Coburg- hitbizomány 1933-ra hatodára zsugorodott. Fülöp Józsua herceg volt a hitbizományok utolsó birtokosa. Az edelényi L'Huillier-Coburg-kastélyt 1716-1730 között báró L'Huillier Ferenc János építtette. Az építkezés befejezését követően a báró elhunyt, a díszítő munkákat már özvegye, Santa Croce Mária Magdolna készíttette. A végleges befejezés évét (1730) a déli homlokzaton elhelyezett emléktábla jelöli. A régebbi épületrészek felhasználásával, barokk stílusban épült kastély tervezőjét Voit Pál stíluskritikai alapon Giovanni Battista Carlone, egri püspöki építész személyében határozta meg. Írásos forrás hiányában azonban megoszlanak a vélemények a kastély tervezőjének személyét illetően. Carlone mellett felmerült Johann Lucas von Hildebrandt bécsi építész neve is. L'Huillier jó kapcsolata Savoyai Jenővel alátámasztja e nézetet, mivel Savoyainak kedvenc építésze volt Hildebrandt. Másrészt a kastély alaprajzi rendszerében a nagyteremnek a kiemelésével, valamint annak az egész létesítmény centrumába állításával, a homlokzat franciás igazodásával hasonlít az osztrák építész két másik magyarországi kastélyához, a ráckeveihez és a féltoronyihoz. Ugyanakkor a közvetlen cseh hatás lehetősége is fennáll. Az együttest egykor francia jellegű barokk kert vette körül. Erről és az épület XVIII. századi megjelenéséről tervek, alaprajzok és homlokzatrajzok maradtak fenn. Gróf galánthai Esterházy István ugyanis 1763-1764 között Franz Anton Dvorzaczky közreműködésével felértékeltette és felmérettette a birtokot. Esterházy jelentős átalakításokat végeztetett a kastélyon, az emeleten reprezentatív helyiségeket alakíttatott ki. A kastély e hét helyiségében rokokó falfestmények maradtak fenn, melyek többségét az 1760-as évekre határozott meg a szakirodalom. A falképek vezető mestere az iglói Lieb Ferenc volt, mellette az egri származású Woronieski János és jóval később a miskolci Fabriczy Ignác is dolgozott a képeken. Lieb és műhelye a figurális jeleneteket festette, Woronieski nevéhez pedig a díszítő falfestések köthetőek. A XIX. század elején a Szász-Coburg-Gothai hercegi család birtokába került az edelényi kastély, mikor Ferdinánd György herceg megvásárolta a kincstártól a birtokot. A Coburg család életében nem számított jelentősnek a kastély, 1831-ben hitbizománnyá alakították át, egy részét átengedték más célú hasznosításra, így 1861-ben a Járásbíróság céljaira. Ekkor pusztultak el a lovaglóiskolához tartozó istállók. 1910-től kezdődően Ray Rezső tervei szerint átépítették. A beavatkozások erőteljesen megváltoztatták a kastély eredeti megjelenését, a középrizalit felett az eredeti, az attika fal mögött húzódó, alacsony hajlásszögű tetőt, magas manzárdtető váltotta fel. Az attika falat vázákkal látták el, s az előudvart manzárdtetős sarokpavilonokkal ellátott, íves oldalszárnyak megépítésével zárták körül. 1928-ban az Igazságügyi Minisztérium tulajdonába került a kastély, újabb átalakításokat végeztek ekkor, az észak-nyugati szárnyban börtönt alakítottak ki. Az I. világháború alatt és az azt követő években a bíróság mellett a Bódvavölgyi Bányatársaság bérelte. Ez idő alatt több műemlékrongáló beavatkozás történt az épületben. A kastélykápolnát elbontották, és lakásokká építették át. 1945 után több intézmény is működött a falai között: járásbíróság, ügyészség, napközi, öregek otthona, ügyvédi munkaközösség, egyes részei pedig lakásként szolgáltak. A parkban sportpályát létesítettek. A rongálásnak 1986-ban vetettek véget az épület kiürítésével. Megkezdődhetett az épület tudományos kutatása, az értékek feltárása. A kastély 2001-ben került a Műemlékek Állami Gondnoksága kezelésébe. A jobboldali oldalszárnyban a portaszolgálat számára külön helyiséget alakítottak ki. 2002-ben készültek el a kastélyhoz csatlakozó földszintes épületszárnyak külső vakolása és a kapualj, lépcsőház és a "Lovagterem" festési munkálatai. Így a zárt belső udvar és a rendezvények helyszínéül szolgáló díszterem látogathatóvá vált.

mûemlékileg védett

11339 [12434]

nincs védettség