37764

Dégenfeld-kastély és parkja

Szabolcs-Szatmár-Bereg

Baktalórántháza

4561

Köztársaság tér 13.

(06 42) 400 542

egyéb jogi személy

0.0

20.0

22.072563014600000000

47.997714545600000000

A kastélypark nagyobbítási munkáját és a kis csónakázó tó kialakítását még Beck Pál (Dégenfeld apósa) kezdte el az 1820-as években. A park tökéletesebb és legszebb kialakítása azonban gróf Dégenfeld Imre idejében történt. „A megye egyik legszebb kertépítészeti emléke a Dégenfeld-kastély kertje… Az enyhén hullámos felszínű terepet ügyesen felhasználták a tájképi kertkompozíció számára. A viszonylag nagy kiterjedésű (Dégenfeld és Podmaniczkyék idejében 40 ha) kert hangulatos és nagyon értékes növényeket tartalmaz. A kert díszértékét jelentősen növeli a kis tó. A kertben a kor tipikus növényei találhatók. Említésre méltó pl: az épület sarkainál álló nagy tornyos tölgyek, a nagyméretű platánok, a tulipánfák, stb. kertépítészetileg szépen megkomponált látványa. A kertben sétálók előtt a nagy nyiladékokon újra és újra feltűnik a tó víztükre és a terek szélein elhelyezett növénykülönlegességek. Itt Szabolcsban az adott lehetőségek, körülmények között ez a kert különleges érték.” Az 1860-as évek végén került a Felvidékről Nyírbaktára Husznay János főkertész, az ő munkásságához köthető a baktai kastélypark kialakítása. 1905-ben ment nyugdíjba, a kormányfő Tisza István arany érdemkereszttel tüntette ki munkássága elismeréseként. Podmaniczkyék idején a kastélypark dendrológiai állománya tovább bővült. A park tavasszal a legszebb, a rügyeiket bontogató fák alatt korai virágok nyílnak: ibolya, szellőrózsa, salátaboglárka és a tavaszi hagymás növények sokasága bontogatj a szirmait és árasztanak bódító virágillatot. Szép látványa liliomfa virágzása, a levél nélküli ágakon mint megannyi kis lampion hintázgatnak a tulipánhoz hasonló virágok. A tavaszi virágözönt végül az akác virágzása zárja. A park faj gazdag dendrológiai gyűjtemény. Jelenleg faállományából említést érdemel a vasfa, a páfrányfenyő, a vérjuhar, a magyar kőris, valamint a virágos kőris hatalmas példányai. Néhány kocsányos tölgy a telepítés előtti időszak hírmondói, vannak közöttük 300 évesre becsült példányok is. VirágjávaI, üde lombjávaI szép színfolt a telt virágú fehér és a húspiros, valamint a lila virágú vadgesztenye. Ősszel a park színpompás lombozata felejthetetlen látvány. A park ma a megye egyik leggondozottabb és eredeti szépségéből legtöbbet megőrzött parkja. A kastély 20. sz-i történelme már korántsem olyan fényes, mint az előző évszázadban. 1919. április végétől a megszálló román királyi hadsereg katonáinak garázdálkodásai miatt a kastélyt nemcsak hogy kirabolják, de az összes iratot, könyveket elégetik, bútorokat összetörik Az „utolsó bakti gróf” Dégenfeld Pál már nem is lakik –a román megszállás után - itt. 1945-ben a kastélyt államosítják, és 1995-ig Tüdőszanatóriumként működött. Napjainkban kastélyszállóvá igyekeznek alakítani. A történeti kert (díszkerti részének) kiterjedése feltételezhetően jelentősen csökkent. Az egykori nyugati parkrészt mezőgazdasági művelés alá vonták. A mai történeti kert egyes belső részei is átalakultak, területébe modern (kórházi) épületek ékelődtek (a kastély környezetében). Jelenlegi területe 20,3 ha. A kert helyi jelentőségű védett természeti terület.

értékes

A kastélyt gróf Degenfeld Imre építtette 1840-1850 körül. Szabadon álló, egyemeletes, klasszicista stílusú épület. Az átépítés előtt egy földszintes épület volt, a maga 90 cm vastag falaival. Hosszúsága 31 méter és 16,5 méter széles. Folyosója és a szobák boltozottak. Az átépítéssel a kastély 46,92 méter hosszúságú és közel 17 méter szélességű lett, az épület mindkét oldalához hozzátoldottak, és emeletet építettek rá. A hozzáépített földszinti részek és az emeleti falazat vastagsága 80 cm, téglaméretük is különböző. Az épület északi udvarrészéről 3 lépcsőn, a déli parkosított részről pedig 2 lépcsőn juthatunk a földszinti előtérbe. A lépcsőzet kétrészes: az emelet félmagasságában kb. 4 m2 területű pihenővel, mely aláépített falazaton nyugszik. A lépcsőzet közép és felső szintjén beépített sóskúti mészkőből kifaragott oszlopok a rácsozat rögzítését biztosították. Az emeleti szintre érve, mint ahogy a földszinten, úgy itt is a belső teret egész hosszában kettéosztó folyosót találunk. Összesen 15 dongaboltozatos szoba volt található az épületben. A földszinti ablakok általában azonosak. Méreteik: 85 cm x 165 cm-es ki- benyílók, középen vasrácsozattal ellátva, 4 nyitásúak és szemöldök nélküliek. Az emeleti ablakokat egyenes szemöldökparányok díszítik. Méreteik: 110 cm x 205 cm. A kastély keleti oldalán a földszinten díszes rácsozatú erkély van, mindkét vége nyitott, s lejtős út vezet le, az egyik vége a virágos parkba, a másik pedig a déli udvarba. Az épület déli részén az emeleten is van erkély, két előálló, s két falba épített boltozatos lábazaton nyugszik. A rácsozat rögzítésére itt is sóskúti mészkőből kifaragott oszlopokat alkalmaztak. Úgy a déli, mint az északi bejárati ajtók keretei kőből faragottak. Az északi ajtónál félkörös párkányzat ad díszesebb formát a bejáratnak, fölötte félkörös farácsos beépítésű ablakokkal, mely az udvari bejáratról az emeletre vezető lépcsőház megvilágítását szolgálta. A tetőzet hosszú sátortetős. Az egységes tetőszerkezet állószékes, szelemenes feszítőműves. A főállások szabályos 4 m-es távolságban vannak. A súlyt és erőt tartó gerendázat tölgyfából van. Az emeleti részek, illetve helyiségek mennyezete csapolt fűrészelt gerendákból készült, ami szilárd és nagy súlybírású mozdíthatatlanságot biztosít. A kastély helyiségeiben díszített márványlapos kandallók adták hűvös és hideg időben a meleget a múlt században. Az épület alapzata igen erős, általában 4 m, sőt némely helyen 4,5 métert is eléri. Benne kisebb-nagyobb helyiségekkel és pincével, egyes rekeszei feltöltöttek. A források szerint az átépített kastély 1840-50 között lett kész.

mûemlékileg védett

5946 [8188]

helyi védettségû terület

175-7/1977. (XI.25.) VB. hat., 1986/1 Tr.