88571

Erdõdy-kastély és parkja

Vas

Vép

9751

Szent Imre u. 36-38.

nem ismert

ismeretlen

0.0

25.0

16.716079945100000000

47.230380366700000000

A park ma már csak az eredetinek töredéke, hajdan mintegy 41 hektár kiterjedésű volt. A valamikori halastavakat tápláló két bővizű patak egyesülése által határolt földnyelven épített kastélyt kedvező természeti adottságú terület övezi, ez ideális feltételeket jelentett a kezdetben barokk elemeket tartalmazó, majd a romantikus és tájképi jellegű park kialakításához. A parklétesítés a kastély építésével együtt folyamatosan valósult meg a 17-18. századtól az eredeti természetes növényállomány (szil, tölgy, magas kőris) felhasználásával. A park igen gazdag, részben még ma is meglévő növényállományának létrehozásában és telepítésében Erdődy Sándornak (1802-1881) volt jelentős szerepe, aki a kastély átépítésével egyidejűleg a régi park helyén egzotikus fenyők csoportjaival díszített új parkot alakított ki. A szép új fenyőket Erdődy maga hozta Angliából, Franciaországból. Európai, angliai utazásainak, tapasztalatainak és magas szintű botanikai ismereteinek köszönhetően a korábbi barokk jellegzetességeket is tartalmazó kertet az 1850-es évek körül szentimentális, majd angol tájképi jellegű kertté alakította át. Ekkortájt a kastély délnyugati sarkához csatlakozóan pálmaház, illetve télikert is létesült. Itt helyezték el azt a 15. századi velencei kőkutat, mely ma a Szépművészeti Múzeum kőtárában található. Az épület déli homlokzata előtt a parktól elkülönítetten hozták létre a "pleasure-ground" jellegű virágdíszes parterre-t, melyet nyírt bukszussövény szegélyezett, a sarkokon cserépben délszaki növényeket helyeztek ki. A pleasure-groundban is sok fenyő egzótát ültettek, középen halat tartó Nympha szobros (még részben ma is meglévő) szökőkút állt. A park többi részét a kastély romantikus stílusú átépítésével együtt kezdetben szentimentális, majd tájképi jelleggel építették át és hazánkban a 19. század közepétől jelentkező gyűjteményes kertek divatjának megfelelően számos tengerentúli tűlevelű és örökzöld lomblevelű növénnyel gazdagították. Gróf Silva Taurica szakszerű leírásából ismerhetjük meg azt a vépi kastélyparkot, mely a fenyőkorszak úttörője volt a magyar kertészetben. Kámot és Szelestét megelőzve 78 fenyő és 227 lombos fajjal Vép volt a megye leggazdagabb gyűjteményes kertje. A tulajdonos gyűjtőszenvedélyének bizonyitéka a híres tölgygyűjtemény (28 észak-amerikai tölgyfajjal). Ebből néhány még ma is megtalálható, köztük a ritka magyar, fehér, gesztenyelevelű és babérlevelű tölgy. A különleges fás növények közül említést érdemel a szeldeltlevelű gyertyán, a nagylevelű hárs, a vadgesztenye és a nagylevelű liliomfa. Jelentős a még meglévő fenyő gyűjtemény a görög-, normann, duglasz-, mocsárfenyő stb., közülük néhány szép luc-, duglaszfenyő példánya korábban létesített fenyő domb növényeiként ma is látható. A parkban a kedvező termőhelyi viszonyok miatt több famatuzsálem is megtalálható (fekete nyár 610 cm, fekete fenyő 317 cm, hársak 475, 455, 420 cm-es törzskörmérettel, illetve egy tiszafa 300 cm-es törzskörmérettel. (A fenyődomb elnevezés onnan ered, hogy ezt a részt az alapító kizárólag fenyővel ültette be). Az épület délnyugati sarkához közel áll az 1860 körül ültetett mamutfenyő, mely ma valószínű e növényfaj hazai legidősebb példánya. A második világháborút követő időkben kezdetben gazdátlan volt a kastély. A Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet az 1960-as években költözött az épületbe, melyben mai jogutódja, a Mezőgazdasági Középfokú Szakoktatási Továbbképző és Szaktanácsadó Intézet működik. A park területében nagy változások következtek be. Az egykori alsó és felső részét kiosztották, a halastó helyén sportpálya létesült. Ugyancsak jelentős területet foglaltak el az intézmény új oktatási épületei, műhelyei, létesítményei. Így a parknak csak a kastély körüli részei kerültek természetvédelem alá. Az épületet kezelő intézmény lehetőségeihez mérten megkísérli a park fenntartását. Azonban ez valószínűleg a pénzügyi gondok miatt nem megfelelő. A növényállomány több helyen "besűrűsödött". Különösen a kastély körüli sűrű fenyőtelepítések zavaróak. A park korlátozottan látogatható. A kastélyhoz tartozó birtok az idők folyamán többször cserélt gazdát. Királyi adományként került Rubinus vasi ispán és az Ellerbach család birtokába, majd tőlük kapta örökül Erdődy Bakócz Tamás. A II. világháború és az azt követő időszak sok kárt tett a parkban és a kastélyban egyaránt. A pusztulási folyamatot a műemlékvédelmi, majd természetvédelmi helyreállítás és védelem állította meg. A park ma már csak az eredeti töredéke. A park a kastély építésével és átalakításaival együtt folyamatosan fejlődött a 17-18. században először barokk, majd romantikus illetve tájképi kertként, végül gyűjteményes kertként. A kastélyhoz valamikor pálmaház és télikert is tartozott. A park kiemelkedő értéke az egykori tölgygyűjtemény megmaradt példányai. A kastély ma oktatási intézmény, a park megmaradt része védett terület. Jelenlegi területe 25,6 ha. A kastélykert helyi jelentőségű védett természeti terület.

rendkívül értékes

A község nyugati szélén elhelyezkedő mai kastélyhoz tartozó birtok többször cserélt gazdát. IV. László és Zsigmond királyadományaiként került Rubinus vasi ispán és az EIlerbach család tulajdonába. Erdődy Bakócz Tamás, későbbi esztergomi érsek Ellerbach Jánostól kapta örökül a birtokot, mely egy ideig Zrínyi György tulajdonába került. Tőle szerezte vissza Erdődy Tamás. A kastély helyén álló erődítmény jellegu épületet az ő utasítására építették át. Későbbi tulajdonosai késő reneszánsz és barokk stílusú átépítésekkel gazdagították az épületet, a délnyugati szárny mellé üvegházat létesítettek. Erdődy Sándor 1850 körül romantikus stílusban építtette át kastélyát, bejárati fő- és melléktornyokkal, erődszerű lőréses falazatú bástyákkal, pálmaházzal stb. bővítve. Ekkor készült a márvány főlépcsőház falának sgraffito díszítése is. A hatalmas munka eredménye egy nagyon szép angol gót stílusban átalakított kastély, amelynek értékei közül ki kell emelni a képgyűjteményt, a képtárat. Ennek az átépítésnek jegyeit őrizte az épület az 1962-64-es helyreállításig.

mûemlékileg védett

8136 [9512]

helyi védettségû terület

1223/1960. OTT hat.