22814

Szarvasi Arborétum (Pepi-kert)

Békés

Szarvas

5540

I.kk 9.

3666312344

ismeretlen

0.0

83.0

20.532117009300000000

46.875985750200000000

Az arborétum és a „Pepi-kert” története az olasz eredetű Bolza család nevéhez fűződik. Bolza Péter tábornok 1798-ban szarvasi földbirtokos lett, és elvette feleségül Harruckern János György unokáját, Stockhammer Antóniát. Fiuk, Bolza József feleségével, gróf Batthyány Annával kezdte meg az Anna-liget fásítását. A parkban és a később ide épült kastélyban ma a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatósága működik. Az ifjú Bolza József – akit „Pepinek” becéztek – a mai arborétum magasabban fekvő részein – amelyet az árvizek nem öntöttek el -, ültetett el néhány fát. Ők ketten szállították földlabdástól a mamut- és páfrányfenyők első példányait szekérrel a bécsi császári birtokról a Körös parti öthektáros parkba. Majd később, a 19. század nyolcvanas éveiben, mikor a Hármas-Köröst szabályozták – ismét földlabdástól – kerültek át végleges helyükre, a mai arborétum területére. Bolza Pál azután bátyja, munkáját folytatta, és rendkívül gondosan és szakszerűen fogott hozzá az örökölt területen a „Pepi-kert” tervezéséhez, építéséhez. Munkájában segítője egy osztrák kertész, Joseph Grines volt. A tervezett parkot úgy alakította ki, hogy a terület peremét védelem céljából erdősávval vette körül, amely megvédte a belső területre ültetett facsoportokat, a melegebb klímát kedvelő fafajokat az éles, pusztító szelektől, kedvezőbb mikroklímát is teremtve számukra, és így a kilencvenes éveiben Amerikából, Afrikából, Ázsiából és más idegen, sziklás, mocsaras, trópusi és sivatagi tájakról összegyűjtött, idetelepített fajok nagyrészt akklimatizálódtak, jó részük meg is maradt, bebizonyítva, hogy az Alföld legszegényebb részein is meg lehet honosítani más éghajlathoz szokott növényeket, biztosítva egészséges fejlődésüket. A „Pepi-kert” már Bolza Pál idejében is szépen gyarapodott, a fennmaradt adatok szerint 1920-ban 263, 1955-ben 730, 1957-ben 1392 faj és változat, az 1990-es évek elejére pedig már majdnem másfélezer fa- és cserjefaj, illetve fajta volt már a gyűjteményben, leszámítva azt is, hogy a messzi tájról idehozott fák közül sok el is pusztulhatott. A többség a Körösök völgyének szélsőséges éghajlata ellenére is megmaradt, ami nagyban köszönhető az arborétum párásabb mikroklímájának, és a kertet keletről határoló Holt-Körös ágnak, valamint a lomb- és tűlevelűek által egyaránt kedvező öntéstalajnak is. A fák ültetése itt az akkor még élő folyószakasz mellett elterülő, 35 hektár területű „liget és fás legelő” magasabban fekvő részén kezdődött, amelyet nem öntöttek el a gyakori áradások. A folyószabályozás befejeztével megszűntek az áradások is, így megindulhatott a telepítés a mélyebben fekvő részeken is. Az 1890-es évek végére már kezdett kialakulni az angolkert körvonala; a kert határát is jelző védőerdősávok és a kisebb-nagyobb tisztásokat körülvevő fás ligetek, erdőcskék formájában. Bolza féltve a kert jövőjét; annak felügyeletét 1943-ban az államra bízta, amelyet még abban az évben védetté nyilvánította. Mára országos jelentőségű természetvédelmi terület. A kert legnagyobb fái a kocsányos tölgyek, mocsárciprusok, vénic szilek, barkóca berkenyék. Itt találhatóaz ország második legnagyobb vörös tölgye 479 cm-es törzskörmérettel.

The history of the arboretum and the "Pepi Garden"; goes back to the Bolza family of Italian origin. General Péter Bolza became a landowner in Sarva in 1798 and married János György Harruckern's granddaughter, Antonia Stockhammer. Their son József Bolza and his wife, Count Anna Batthyány, started the afforestation of the Anna Grove. Today the park and the castle that was later built here are the seat of the Körös-Maros National Park Directorate. The young József Bolza - nicknamed "Pepi" - planted some trees on the higher parts of the present arboretum, which were not flooded by the floods. The two of them transported the first specimens of mammoth and fern trees by cart from the imperial estate in Vienna to the five-hectare park on the banks of the Körös. Later, in the eighties of the 19th century, when the Three Gorges were regulated, they were moved - again from the earthen bunds - to their final location in the present-day arboretum. Pál Bolza then continued his brother's work and began to design and build the 'Pepi Garden' on the inherited land with great care and professionalism. He was assisted in his work by an Austrian gardener, Joseph Grines. He designed the park by surrounding the perimeter of the area with a protective strip of woodland, which protected the groups of trees planted in the inner area, the species of trees that prefer a warmer climate from the sharp, destructive winds, and also created a more favourable microclimate for them, and thus, in the 1990s, from America and Africa, The species collected in the nineties from Africa, Africa, Africa, Africa, Africa, Asia and other foreign, rocky, swampy, tropical and desert landscapes have largely acclimatised and many have survived, proving that plants adapted to other climates can be introduced into the poorest parts of the lowlands, ensuring their healthy development. The 'Pepi Garden' was already growing rapidly under Paul Bolza, with 263 species and varieties in 1920, 730 in 1955 and 1,392 in 1957, and by the early 1990s the collection had almost 1,000 species and varieties of trees and shrubs, not counting the fact that many of the trees brought from far away had died. Most of them survived despite the extreme climate of the Körösök valley, thanks in large part to the arboretum's more humid microclimate and the Dead Ring branch bordering the garden from the east, as well as the favourable casting soil for both deciduous and coniferous species. The planting of trees here began in the higher part of the 35 hectares of 'grove and wooded pasture', which was not flooded by frequent floods, adjacent to the then living river section. When the river was no longer regulated, the flooding ceased, allowing planting to begin in the lower-lying areas. By the late 1890s, the contours of the English Garden had begun to take shape, with strips of shelterwood marking the boundaries of the garden and wooded groves and woodland surrounding the larger and smaller clearings. Bolza, fearing for the future of the garden, entrusted its supervision to the State in 1943, which declared it a protected area in the same year. It is now a nature reserve of national importance. The largest trees in the garden are the pedunculate oaks, swamp cypresses, venice sycamores and bark oaks. Here you can find the second largest red oak in the country with a trunk circumference of 479 cm.

rendkívül értékes

13/TT/43

természetvédelmi terület